Egy táborNYI mosoly

Egy nyári tábor a Balaton partján mindig felcsigázó, de az élmények fokozhatók. Például a címben megfigyelhető kiemelés sem e cikk szerzőjének leleménye, hanem a Somogyi-dombságban található kis falu önreklámjának átalakítása, de azért igaz: NYIM településen 6 felhőtlen napot töltött el a Szent Miklós osztály, közösségét építendő és egymás jobb megismerése végett. Az eredmény a következő tanévben bizonyára tetten érhető lesz.

Ennyi gyereket ritkán látni egy kupacban tanári vezetéssel, még szerencse, hogy a csomagokat ifik (Devich tanár úr korábban végzett diákjai) szállítják! A buszra így sem könnyű feljutni, mindig hiányzik valami, hol egy diákigazolvány, hol az internet. Mindez ugyanakkor közösséget épít: tanár úr birtokára már úgy érkezett a társaság, hogy mindenki nagyon örült, bármely szobába is került. A helyszín Nyim, egy 300 fős falucska Somogy megyében, melybe csak egy út vezet. Takaros házak, a kocsmároshoz még nem jutott el annak híre, hogy 18 év alattiakat nem szolgálhat ki bizonyos termékekkel és csönd. A falusiak mindenesetre már az első este megtudták, hogy mennyivel jobb, ha nemcsak a tücskök ciripelését élvezhetik, hanem a tábortűz, illetve a kinti étkezőasztal körül ülő gyerekek zaja is hallatszik. A reggelek így aztán általában egy kicsit később kezdődtek, de a 13 órakor induló buszon már rajta ültünk, irány a strand! Szerencsére végig kiváló időnk volt, a víz hűsítő, de nem túl hideg, bőven volt iszap is, hogy a többieket meg lehessen dobálni, két csobbanás között pedig irány a pingpongasztal, melynek hálóját sajnos kissé megrongálta a röplabda. Megízleltük a helyi ízeket (lángos) is, de vacsorára magunknak főztünk igazi tábori étkeket, de vagy az éhség hatására, vagy mert kiváló volt a szakács, túl sok semmiből sem maradt. Közben rengeteg limonádé fogyott, a végére már mindenki ismerte a receptet. Mindent összevéve kiváló hat napot töltöttünk el, sokak számára el nem múló emlékekkel távozhattunk. Köszönet illet mindezért 10 öregdiákot is, akik munkaerővel, éjszakázással, sofőrködéssel segítették a zökkenőmentes lebonyolítást, valamint a Gimnázium 1687 Alapítványt, mely hozzájárult az anyagiak fedezéséhez.

Devich Dénes