Milánói út

Szeptember 9.-én hagytuk el kis hazánkat, a Liszt Ferenc repülőtérről induló Wizz Air repülőgéppel. 4 nappal később szeptember 13.-án ide tértünk vissza, lábunkban több tíz kilométerrel és sok új élménnyel.

Első napunkon Milánóban a híres polihisztor Leonardo da Vinci, Utolsó vacsora (il Cenacolo) című festményét néztük meg. Majd kaptunk egy kis szabadidőt a Dóm mellett lévő Galleria Vittorio Emanuele bevásárlóközpontban. A szálláson svédasztalos vacsorát kaptunk. Másnap a ,,zöld házat" (Bosco Verticale tükörfordításban függőleges erdő) néztük meg, és sétáltunk a közeli parkban. Majd ismét volt egy kis szabadidőnk felfedezni a környéket. Ezután lehetőségünk volt felfedezni a Dómot kívül, belül és megcsodálni a várost a Dóm tetejéről. A harmadik nap vonattal mentünk Varennába, onnan pedig komppal Bellagióba. Nekem ez volt az egyik kedvenc programom. Bár Comóba nem jutottunk el, Bellagio igazi tóparti olasz kisváros hangulatát adta. Színes, zsalugáteres házak, szűk macskaköves utcák. Itt is volt szabadidőnk, hogy mindenki felfedezhesse a várost. Aznap még elmentünk a San Siro stadionhoz, hogy a focirajongók is kiélhessék magukat. A negyedik napot a Leonardo da Vinci Museum of Science and Technology meglátogatásával kezdtük. Ahol izgalmas és interaktív keretek között ismerhettük meg Da Vinci munkásságát, valamint a technológia fejlődésének szakaszait is. Nagyon érdekes volt és az interaktív részekkel nem csak minket, de a kicsiket is bevonta. Bár én a színházról szóló részt kicsit keveseltem, de nagyon jól éreztük magunkat. Ezen a napon még megnéztük a Piazza Castello Fountain szökőkutat, ami a Sforzesco kastély mellett található, valamint az Arco della Pace diadalívet. Az utolsó napon a Cimitero Monumentale di Milano temetőben sétáltunk, hogy tiszteletünket tegyük Milánó régi lakói és nagyjai felé. Meglepően vettük észre, hogy szinte a temető is egy művészeti hely, ugyanis sok síron volt szobor magáról az elhunytról vagy Jézusról, egy szentről, egy angyalról. Az utolsó ebédünket mi magunk főztük, a szálláson. A szállás nagyon kulturált volt, az étkezések a városban pedig mindig igyekezték követni a milánói szokásokat és ízeket. Mindennap volt kvízfeladat, amit az aznapi látványossággal kapcsolatban kellett kitölteni.

Én személy szerint nagyon élveztem az utat és mind az angol, mind olasz nyelvvel sokkal magabiztosabbnak éreztem magam. A sok szabadidőt, hogy a magunk tempójában fedezhettünk fel, kifejezetten élveztem. Köszönöm a lehetőséget, valamint Bátai és Angeli tanárnő türelmes, élvezetes kíséretét.

Bakki Zsófia